A paprikás krumpli mindig gyakori vendég volt nálunk. Gyerekkoromban egyszerűbben éltünk. Azt ettük, ami ingyen volt, vagy alig került pénzbe. Krumpli pedig mindig volt otthon...
Jól emlékszem, ahogy az asztal közepére került a piros lábos, benne a pépesre tört, piros színű étel…
Anyu néha tett bele kolbászt, de többnyire csak fokhagymával ízesítette. Azzal viszont nem spórolt. A krumplit addig főzte, míg teljesen szét nem esett. De hogy biztosan elég darabos legyen, krumplitörővel átnyomta.
Brrrr...
Még most is borsózok, ha rágondolok.
Próbáltam kihalászni az egészen maradt darabokat, nem mindig sok sikerrel. Inkább a levét tunkoltam kenyérrel.
Ennyit az emlékekről.
Nem tudom, hogy rajtunk kívül más is készíti-e így a paprikás krumplit, mert őket semmiként nem szeretném megbántani. Én mindenesetre otthon hagytam a szülői házban a régi receptet, és már szívesen eszem ezt a laktató ételt, de úgy ahogy én főzöm.
A legviccesebb az egészben, hogy az én 10 éves fiam ugyanúgy válogatja a paprikás krumplit, ahogy én tettem annak idején anyu főztjével, csak ő velem ellentétben nem az egész krumplidarabokat keresi, hanem mindent, ami nem krumpli, mert ő meg csak a húst enné…
Ezért nálunk a krumpli tele van szalonnával, sonkával, kolbásszal, virslivel, mindennel, amit találok itthon. De talán ez természetes egy szalonnaboltosnál…
Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a recept.
Hozzávalók 4 főre:
- 1,5-2 kg krumpli (mi az agriára esküszünk, mert elég lisztes, de nem esik szét)
- 1 jó fej vöröshagyma
- 1-2 evőkanál zsír
- só ízlés szerint
- 2-3 teáskanál pirospaprika
- 1-2 gerezd fokhagyma
a többi hozzávaló opcionális, azt teszek bele, amit éppen találok:
- nyáron paprikát, paradicsomot, télen egy kiskanál paprikakrémet
- szalonnát, sonkát, vékony csíkokra vagy kockára vágva – mindenből egy keveset
- ha szezonja van, akkor erdei gombát, máskor szárított vargányát – de csak egy néhány szeletet!
- egy kevés lángolt vagy száraz kolbászt,
- virslit, na abból viszont jó sokat – mert a fiam azt szereti a legjobban…
A paprikás krumpli készítéséhez egy nagy lábost használok, kétszer akkorát, mint amire szükség van. Ez azért fontos, hogy az étel a főzés végén ne „bugyogjon ki”.
Kevés zsíron, alacsony fokozaton az apróra vágott hagymát üvegesre pirítom. Amikor a hagyma már majdnem megsült, teszem bele a szalonnát. Hagyom, hogy kiolvadjon belőle a zsír, utána jöhet a pirospaprika.
Vagyok olyan szerencsés, hogy házi paprikát használhatok. Javaslom, hogy Ti is keressetek valami jó beszerzési forrást, mert megéri. Fél kiló fűszerpaprika nálunk csaknem egy évig kitart. A végeredmény ég és föld.
Ebből a paprikából jó két teáskanállal teszek a hagymára, gyorsan átkeverem, de vigyázok, meg ne égjen, mert akkor megkeseredik. Hozzáadom a kis szeletekre vágott krumplit, és azt is átforgatom a paprikás zsíron, utána öntöm fel annyi vízzel, hogy csaknem elfedje az egész ételt.
Ízesítem friss paprikával, paradicsommal, ha van otthon, egy kis maroknyi füstölt sonkával, pár szelet szárított vargányával. A vargányával csak óvatosan, mert nagyon intenzív az íze! Egy néhány szelet viszont kellemes ízt ad. Mielőtt a krumplihoz tesszük, érdemes egy kevés vízzel leforrázni, és áztatni néhány percet. De az áztató levet se öntsük ki, használjuk nyugodtan fel a gombával együtt!
Óvatosan sózok, mert a füstöltek is sósak. Végül mehet még bele egy-két gerezd fokhagyma. Azt megpucolni sem szoktam, mert így a végén könnyebben kihalászom.
Lefedem az ételt, lassan főzöm kb. 10-15 percig.
Közben felkarikázok fél szál lángolt kolbász, vagy paraszt kolbászt, és jó sok virslit. Mi bécsi vagy juhbeles virslit mindig tartunk itthon, abból 2-3 párat beleteszek.
Amikor megfőtt a krumpli – de nem szétfőtt, hozzáadom a kolbászt és virslit, átkeverem, lefedem a lábost, és elzárom a tűzhelyt. Hagyom 5 percet pihenni, és kész is az vacsora.
Ha éppen nem diétáztok, akkor fehérkenyeret javaslok hozzá, mert azzal lehet jól tunkolni a szaftot. Na és valamilyen finom savanyúságot, persze.
Ez a mi receptünk. Van olyan ismerősöm, aki tésztát főz bele, van, aki tejföllel készíti. Sokan használnak lecsókolbászt, vagy debrecenit. Az anyósom szívesen készíti tuskógombával. Meg még ki tudja, hány változata van. Lényeg, hogy nekünk finom legyen.
Akárhogy is főzöd, ne feledd, érdemes jó minőségű hozzávalókat beszerezni. A francia szétesős krumpliból sosem lesz olyan finom, de a zsír is legyen hagyományos sült zsír. Ha füstöltet vagy kolbászt keresel, vedd inkább kistermelőtől, piacon, vagy kisboltban, de jó szívvel ajánlom a webáruházunkban kapható Zalai hentesek finomságait is.
Itt találod a kolbászainkat, itt a füstölt húsokat, itt pedig a szalonnákat.
Ha pedig további recepteket olvasnál, kattints ide
