A hússzeleteket kicsit klopfoltam, sóztam, borsoztam, és bekentem mustárral.
Egy nagy serpenyőben kisütöttem a kakastaréj-szalonnákat, amihez a füstölt tokaszalonnánkat ajánlanám leginkább. Finom kolozsvárival is, de szerintem ehhez az ételhez a tokaszalonna illik jobban, már csak azért is, mert van annyi kisülő zsírja, amennyiben meg lehet sütni a hússzeleteket, és tudjátok: ami szalonnazsírban sül, az rossz nem lehet. Ráadásul a tokaszalonna eszméletlenül finom, ha kisül.
A kész kakastaréjokat kivettem a serpenyőből, és a visszamaradt szalonnazsíron gyors tűzön megpirítottam a tarját. Aztán felöntöttem annyi vízzel, amennyi épp ellepte a húsokat, lefedtem fedővel és kis lángon olyan 20-25 perc alatt omlóspuhára pároltam.
Közben egy fej fokhagymát megtisztítottam, a gerezdeket pépesítettem, és két teáskanál vízzel, és egy csipet sóval kikevertem krém állagúra.
Tálalás:
Amíg párolódott a hús, megfőtt hajában a burgonya.
Megtisztítottam a héjától, villával rusztikusra törtem, és a hús alatt maradt kevés szafttal meglocsoltam.
Bekentem a szeleteket a fokhagymakrémmel, kevés pirospaprikával díszítettem, végül rátettem a kakastaréj szalonnákat is.
Bármilyen savanyúsággal kiváló.
Ui:
Én mindig párolom a cigánypecsenyét, mert így biztosan omlós, porhanyós lesz, illetve ha marad a húsból, később sem lesz cipőtalp kemény, hanem finom puha marad.
Egyébként azt mondta kedvenc férjuram, hogy ennek a szalonnának be kéne tiltani az illatát, mert veszélyesen ellenállhatatlan.
